Szellemi wellness

A történetmesélés és -hallgatás egyidős az emberiséggel, ennek célja a szórakoztatáson túl egyidejűleg a tanítás is volt. Az irodalomterápia modern kori, hivatalos története a 19. században az Egyesült Államokban kezdődött kórházakban, könyvtárakban, ahol a gyógyászati kezelés részeként alkalmazták.

Mostanra kikerült az intézmények falai közül az önismeret elmélyítését támogató módszerként.

Bármilyen szöveg (akár szépirodalmi, akár csak egy cikk vagy idézet) kiindulási alapként szolgálhat az önismereti munkához. Egy mű főhősének nevében beszélni egyes szám harmadik személyben eleinte könnyebb, mint a sajátunkként megosztani egy gondolatot.

Az irodalomterápiás módszer nem szövegelemzés, nem próbáljuk megfejteni, hogy „mire gondolhatott a költő”, hanem egyszerűen hagyjuk, hogy hasson ránk a szöveg, és megvizsgáljuk, hogy ezek a hatások honnan eredhetnek, mit mondanak nekünk. Ettől válik önismeretivé a foglalkozás.

„Minden szövegértelmezés egyénenként kicsit más: benne van az olvasó személyisége…”

Ez az önismereti módszer egy rendkívül demokratikus és szelíd módja annak, hogy elmélyítsük önismeretünket, és megértsük cselekedeteink mozgatórugóit. Mivel elakadásai szinte mindenkinek lehetnek a hétköznapokban, más mentálhigiénés szolgáltatások mellett (pszichológus, pszichiáter stb.) ezekben a csoportokban a résztvevőknek lehetőségük van biztonságos környezetben feldolgozni az őket érintő problémákat, kérdéseket.